Ujjhúzás - Pozsonyi "Bucó" Ágnes jegyzete a férfiakról és Michael Jacksonról

Nem jó a valósággal ujjat húzni. Most, hogy szegény Michael Jackson távozott körünkből, ismét érdemes lenne ezen eltöprengni. Én eltöprengtem, főleg, hogy mindez aznap történt, mikor egyik férfi ismerősöm a pszichiátriára került.

Szegény Michael Jackson érdekes sztori, én személy szerint soha nem kedveltem (a popzenét magát rühellem), de tény, egy korszak szimbóluma volt, vele a történelem egy szeletkéje ment a süllyesztőbe, és kétlem, ha az USA elnöke távozna, ekkora felfordulás lenne körülötte.

No, de vissza a valósághoz, meg a vele való ujjat húzás műveletéhez. Szegény Michaellal, amíg a Jackson Five tagjaként mint szőke kis fehér kölök ugrabugrált, nem volt semmi baj. Az ujjhúzás ott indult, amikor bekattant neki, hogy márpedig ő fekete ember lesz. Tűzön-vízen át. Hiába dalolta, mindegy, hogy fehér vagy fekete, úgy látszik, mégsem volt mindegy. Valami ott az identitásával nagyon nem klappolt, mert  mint tudjuk, nekiállt magát sorba műttetni, aztán, ahogy sötétedett (lett egyre "egyenlőbb"), úgy lett egyre kikészültebb, és esett szét mind fizikailag, mind lelkileg.

Mint férfi ismerősöm a pszichiátrián, aki fejébe vette, hogy nő. Nem, ezt ő nem mondta, el sem ismerné, de minden ismérvét felmutatta. Belátom, nem könnyű. Akkora a nyomás. "Mert megérdemlem." "Mert nekem jár." Ez ömlik minden tv-reklámból, és szegény férfi tényleg elhiszi, hogy neki jár. Pedig nem. Ha lejjebb adná, elfogadná, ami van,
megköszönné, amit az élet ad, beérné, szerény lenne, tudna "behódolni", tán boldog lehetne. De ő "egyenlő" akar lenni. A nő neki nem ura! (De azért a cechet ugye fizesse.) "Majd azt én eldöntöm." Diplomákat gyűjt, és aztán ott áll harminc-sok évesen, kazalnyi
papírral, büszkén, öntudatosan, egyedül és idegroncsként. Mert a valóság erős, felülírhatatlan, és a férfiból éppúgy nem lesz nő, mint Jackóból fekete ember.

Uraim, könyörgöm, ezt addig lássák be, amíg nem késő. Tudom, hogy a falnak beszélek, de legalább megpróbáltam.

 

A bejegyzést köszönjük hangyának. Pozsonyi Ádám eredeti eszmefuttatását megtaláljátok a nagyszerű Demokratában.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pinamkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr921337987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása