"Valami alkalmi színdarabról volt szó, ami nagyon szép volt, csak az
volt a baj, hogy egy eléggé terjedelmes férfi szerep volt benne. A lányok elhozták erre a célra jégpályai és tánciskolai kis ideáljaikat, de a
tanárnő, aki az előadást rendezte, egy nagyon okos és a férfiakat nagyon
utáló, fiatal papnő, egyiket sem találta alkalmasnak."
"- Nagyon kedves férfi - mondta, mikor lejött. - Kicsit lóg a heréje, de az nem baj, azt itt meg kell szokni. A Forumon ismerkedtem meg vele, azzal hódítottam meg, hogy elmondtam neki, hogy a Fekete Kőnek talán vulvikus jelentősége van. Te persze nem képzeled, hogy vallástörténettel mennyire meg lehet hódítani a férfiakat. Eszik a kezemből a vallástörténetet. Egyébként attól félek, hogy a férfiakat differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el. A szövegre úgysem figyelnek. És ha figyelnek, nem értik. És néha mégis megtévesztik az embert. Néha egészen olyanok, mintha emberek volnának. Nem baj. Szeretem őket. És ők is engem, az a fő. Na, ide bemegyünk."
"Igen, ez az asszony szereti a férfiakat... de nemcsak úgy... nem azért szereti őket, mert ő nő, hanem azért, mert azok férfiak, kedvesek és szeretetre szorulók. Megvan: úgy szereti őket, mint az igazi kutyabarát a kutyákat. És ez talán a legtöbb, amit egy férfi kaphat."
"Hogy eladták? Igen, eladták. De tulajdonképpen az a
tény, hogy nők hatalmas összegeket fizetnek ki érte, egyáltalán nem
megalázó, ellenkezőleg, nagyon is hízelgő, mert az ember csak
olyasmiért ad ki pénzt, ami értékes neki... Hirtelen vetkőzni kezdett.
Megállt a tükör előtt, és néhány pillanatig
elégedetten szemlélte vállát és karját, mint részét az egésznek, amiért
"a nők hatalmas összegeket fizetnek ki". A gondolat most már
határozottan mulattatta. Hát megéri? Ha nekik megéri..."
Itt van Antalé.