Sok oka van annak, hogy a nők nem találják a DOLGOKAT.
Bizonyos dolgokat azért nem találok, mert amíg egyedül éltem, addig ilyenem nem is volt. Állandó példám a zsemlemorzsa, hiszen mi a francnak tartottam volna otthon zsemlemorzsát szingli nőként?!
Most mondhatnád, hogy például húst panírozni, de legyünk őszinték: veszek zsemlemorzsát, tojást, lisztet és húst, utóbbit felvagdosom, összemocskolva egy vágódeszkát, egy kést és a pultot, majd kiklopfolom, összemocskolva egy klopfolót és körben a falat, majd beleforgatom a panírozás részelemeibe, összemocskolva egy villát és 3 tányért, majd kisütöm, összemocskolva egy serpenyőt, egy lapátot és a tűzhely környékét a csapkodó olajjal, aztán kirakom egy sokadik tányérra a kétes minőségű rántott húst, amihez még nincs köret (azzal is csak koszt csinálnék, és az is pénzbe kerül), miközben a Bécsiszelet Vendéglőből feleennyiért tudok rendelni rendes rántott szeletet. Te csodálatosan főzöl, és imádom a kajáidat - de a zsemlemorzsát nehéz megtalálnom, mert az korábban nem lakott itt, az veled jött.
Ja, és ha már itt tartunk: van nyolc, különböző színű fűszertartó üvegünk, benne zöld darálék. Igen, más színű a tetejük, és arról meg lehetne jegyezni, sőt meg is lehet szagolni (jelzem, az orr esetében sem a méret a lényeg, az enyém például csak megjelölésében "sas", észlelésében legfeljebb pintyőke, köszönhetően sok évnyi dohányzásnak és egy izmos sövényferdülésnek). De nem megy. Sose fogom megtalálni, mi több, a hasonló zöld izék közül kiválasztani az izét... na... látod, még azt se tudom, mik vannak ott. Majoranna, ez most eszembe jutott egynek.
Más dolgokat azért nem találok, mert nem is tudom, mi az. Tényleg. Segít persze, ha körülírod, de ehhez tudnod kell, hogy [nekünk nőknek] tök más fogalmaink vannak kicsiről és nagyról, nem beszélve az észlelt színpaletta közötti különbségről. Lehet, hogy az a zöld egy különleges árnyalata, de nekem még kék. Olyan... olyan hülyekék. A minusz tizeniksz centim okán pedig máshol van a "legfelül", és ugyanakkor, valljuk be, sokat segítene, ha bevezethetnénk a "jobb" és a "bal" egyezményes használatát.
Vannak olyan dolgok, amelyek azért nincsenek meg, mert a helyükre raktad őket. Ebben már haladok, de eleinte fura volt megszokni, hogy ruhák a ruhásszekrényben vannak - magam a "szárítóról öltözködés" mozgalom egyik lelkes tagja voltam, mosás után kiteregettem, aztán ott is maradtak a cuccok bevetésig. Egy pillanat alatt átlátni a helyzetet, arról nem is beszélve, hogy az uszkve egyhetes szárítón pihentetés segített minden blúzomon kialakítani a védjeggyé vált "középen egy hosszanti ránc"-effektust. Addig lógott a szerencsétlen a madzagon, hogy jól belegyűrődött a nyoma.
Szintén kudarchoz vezet, hogy egyszerre csak egy dologra tudok koncentrálni, és bár keresem, de mégsem látom a DOLGOT. Ehhez át kéne kapcsolni valamit az agyamban, mert persze a legtöbbször kiderül, hogy ott volt középen, épp csak nem szúrta ki a szemem - de annyira arra koncentráltam, hogy a DOLGOT keresem, hogy közben nem néztem rendesen körül.
Van aztán, hogy valami üzemzavar lép fel, és totál mást, esetleg máshol keresek, mint azt kéne. Csak nézek, csak nézek a hűtőbe, és nem értem, miért nincs meg a bors. Vagy odaviszem robotpilótán az egyik DOLGOT, pedig egészen mást kértél... csak ahogy mentem a másik DOLOGÉRT, hirtelen deja vu bevillant egy korábbi rutin, ahogy az előbbi DOLGOT viszem, és végül azért nyúltam a szekrénybe.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a boltban milyen rohadt nehéz megtalálni a DOLGOKAT.
Ez és további férfias játékok itt.
