Sokkoló vallomás egy nőtől, aki a vőlegényével való harmonikus kapcsolatát kockáztatja titkos „hobbija” kedvéért.

„Harmincöt éves vagyok. Öt éve együtt járok egy fiúval, akit tavaly eljegyeztem, s akit hamarosan férjül veszek. Vannak a kapcsolatunkban hullámhegyek és -völgyek, de alapvetően boldogok vagyunk egymással, és jó csapatot alkotunk. A szexuális életünk is rendben van. És én közben hetente egyszer férfiprostituálthoz járok.

A vőlegényem teljesen kiakadna, ha megtudná. A szülei is teljesen kiakadnának, és persze az én szüleim is. Az a kényelmes kis világ, amit olyan gondosan felépítettem, egy pillanat alatt szétrobbanna, ha bevallanám. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy akkor miért csinálom, de nem vagyok biztos benne, hogy tudom a teljes választ. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezzel nem állok egyedül. A nők nagy százaléka jár férfiprostituálthoz, sokkal nagyobb, mint a férfiak gondolnák. Nem véletlen, hogy ezt nevezik a legősibb mesterségnek. Sok férfi nem is sejti az ő szerető párjáról, ennek ellenére bármelyik kapcsolatban megtörténhet. És most nem szomorú, magányos nőkről beszélek.

Bátorítás, megértés, támogatás?

Megpróbálom elmagyarázni, már amennyire én magam értem, mi történik. Mindenekelőtt, ez nem csak a szexről szól. Az is élvezetes időnként, bár többnyire inkább mechanikus, és szegényes utánzata annak, mint amikor olyasvalakivel csinálja az ember, akit igazán szeret. Ahhoz sincs köze, milyen gyakran csinálom otthon, úgyhogy senki ne higgye, hogy a párja hűséges, csak azért, mert rendszeresen ágyba bújnak.
Amikor férfiprostival csinálom, én uralom a helyzetet. Én diktálom a feltételeket, én mondom meg, mit akarok és hogy akarom, csak a saját örömöm miatt kell aggódnom. Ez lényeges, mert sok nőt zavarba ejt a férfi szexualitás. A férfiak elvárják, hogy tökéletes kielégülést nyújtsunk számukra, nagy nyomás nehezedik ránk. 
A másik ok talán meglepően hangzik, de gyakran tényleg a beszélgetés kedvéért megyek férfiprostituálthoz. És most nem arról beszélek, hogy akadémikus társalgásba bonyolódnék a vele a gazdaság jelenlegi helyzetéről. Hanem bátorításról, megértésről, támogatásról és együttérzésről beszélek. Persze, mindez alapvetően csak süketelés a részükről, de ez engem nem igazán érdekel, fél óra erejéig erről tökéletesen meg lehet feledkezni. A férfiprostituált végighallgat, együtt érez velem, és megpróbál úgy tenni, mintha megértene és támogatna. És ez olyasvalami, amit otthon gyakran nem kapok meg.

Amikor egy nő kiönti a szívét a férjének, vagy a pasijának, ő nagyon gyakran csak megértően bólint egyet, majd visszamegy nézni a Barátok köztöt. Mi, nők nehezen tudunk érzékeny témákról beszélni, s elég számunkra egyetlen elbátortalanítás vagy visszautasítás ahhoz, hogy akár hónapokra elnémuljunk. Azoknak a férfiaknak viszont, akik megértik, milyen nehéz a nőnek az érzelmeikről és a félelmeikről beszélni, és türelmesen bátorítják őket, nagy esélyük van rá, hogy igazán intim kapcsolatuk legyen. Azt tanácsolnám a férfiaknak, próbálkozzanak megnyitni a nőt, és amikor beszélni kezd, hallgassák meg. Velem sokszor előfordul, amikor valami számomra nagyon személyes vallomás közepén járok, a vőlegényem félbeszakít egy olyan megjegyzéssel, amiből kiderül, hogy egy szót sem hallott abból, amiről beszéltem neki. Ha ilyesmi megtörténik, sok csaj nem ad a férfinak második esélyt.

Nem hűtlenség, csak üzlet?

A végső ok, ami miatt férfiprostituáltakhoz járok, erkölcsi – én legalábbis annak gondolom. Ami engem illet, a szexre gondolok szinte mindig. Egy átlagos nő, aki mondjuk elmegy szombat este szórakozni, szerintem nagyjából három másodpercenként lát egy olyan pasit, akivel szívesen lefeküdne. Ha lefeküdnék más férfiakkal, vagy akár megpróbálnám felszedni őket, az viszont megcsalásnak számít. De komolyan azt hiszem, hogy ha profival csinálom, az nem megcsalás, csak üzleti tranzakció. Anélkül elégíti ki a késztetésemet, hogy közben bűntudatot kéne éreznem, mert csaltam. Akkor és úgy szexelhetek, amikor és ahogy akarok, és nincs sok esély rá, hogy a párom megtudja. Mindez túl szép, hogy ellen tudjak neki állni.

Mi, nők gyakran érezzük úgy, hogy nem szeretkezni, szerelmeskedni akarunk, hanem igazi, koszos, nyers szexre vágyunk. Ezért szeretjük a szexi, vörös férfitangákat. A férfiprostituált úgy tesz, mintha én lennék a legjobb nő a földön, megteszi az első lépést, és nem várja el, hogy főzzek neki és a hiúságát legyezgessem, csak lerántja a szoknyámat és belevágunk. Fogadni mernék, hogy a szíve mélyén minden nő pontosan erről álmodik.
Szerintem sok nő jár férfiprostituálthoz akkor is, ha a pasija mindent megtesz, hogy boldoggá tegye. Ezek a nők mindig arra vágynak, ami tiltva van. Akkor is, ha közben utálják magukat érte. Én őszintén szeretem a vőlegényemet, és nem tesz boldoggá, hogy megcsalom őt. És most, hogy erről beszélek, csak remélni tudom, hogy nem ehhez az utolsó kategóriához tartozom.”

Fériak Lapja, Oravecz Éva Csaba, 2011. 09. 28.

A szegény meg nem értett férfiakról a Nől lapjában olvashatunk.