A férfiak soha nem fogják megérteni, hogy a sertéspörkölt miért finomabb a tejszínes pulykánál, és hogy a száraz fehérbor miért esik jobban, mint a likőr. Mi, nők, soha nem tudjuk magunkban elrendezni, miért kell külön szekrény a férfiak szerszámainak, és nekünk miért kell a maradék két fiókkal beérnünk. A férfiak soha nem fogják szó nélkül hagyni, hogy ismételten leettük a kanapét chipssel, és hogy a harisnyánk megint a szennyestartó mellett landolt. Mi nők, soha nem fogjuk józan ésszel belátni, miért kell a férfiaknak elpityeredni egy sorozat százhetvenkettedik epizódján, és miért nem tudnak nevetni egy vígjáték poénján. A férfiak mindig számon fogják kérni, ha hajnali háromkor állítunk haza, és mi, nők, bizony mindig kinyilvánítjuk majd ilyenkor, hogy ez szuverén jogunk, ilyenek vagyunk, kész, így kell elfogadni minket. És másnap reggel mindig bocsánatot fogunk kérni, hogy tegnap, akkor, azért olyan későn, mert, és különben is, itt ez a csomag díszzsebkendő…
Mindig, évezredek óta kergetjük egymást (néha az őrületbe) érthetetlen mániáinkkal. És ha választanunk kéne, azt mondanánk, soha ne változzanak meg. Mert így szeretjük őket. A Férfiakat. (És talán ők is minket.)
Boldog férfinapot!
Házi Petra
(Az eredeti verzió a Fejér Megyei Hírlap férfinapi számának címoldalán olvasható.)